Gyerekek születnek malacfarokkal, egy asszony egész életében földet eszik, és szülei csontjait a nyakában hordja, az első José Arcadio felesége, Ursula pedig legalább 120 évig él. És történik mindez teljesen természetesen.
Nagyon nehéz klasszikusokról írni, az irodalom halhatatlan monolitjait elemezgetve minden felesleges szócséplésnek tűnik, éppen ezért sem a klasszikus kritikai hozzáállás mellett álmodtuk meg ezt a rovatunkat. Ha így lenne, erről a regényről is nehezen tudnánk mit mondani, és messze nem ez lenne az utolsó olyan regény. Mert jelen cikkünk tárgya nem is csupán regény, hiszen azon túl, hogy utat mutatott a dél-amerikai íróknak, és végleg feltette a térképre a térség irodalmát kortársaival együtt, egészen új, már-már lehetetlenül komplex módját adta a betűkkel való alkotásnak. A dél-amerikai irodalmat ezer közül is felismerni, egy egészen különös íz határozza meg őket, mely nem hasonlítható máshoz, egy hangulat, melynek súlyos, párás, és poros illatától izzadni kezd az ember egy láthatatlan nap tűző fénye alatt, és mely nem csupán olvasást jelent, hanem valódi mesét annak legszebb, megdelejező hagyományai szerint, és egy utazást, ahol fel sem kell állnunk fotelből. És e térség talán valaha írt egyik legjobb regénye egyértelműen a Világirodalmi krónikák 20. epizódjában szereplő Száz év magány.
Sitemap | Toyota rav4 gyári alufelni 18, 2024