Talán a születése körülményei hagyhattak benne mély nyomot (császár túlhordás miatt, nyakán 3x köldökzsinór, terhesség alatt meg kellett birkóznom saját szülőm elvesztésével). Kedves Anyuka! Sok szempontból nehéz időszak az első év a gyermek életében. Hiszen legtöbbször valóban nem tudjuk, hogy miért sír. Miután végigpróbáltuk a nyilvánvaló dolgokat (éhes, szomjas, melege van, fázik, tele a pelenka, közelségre vágyik, stb. ), ami miatt sírhat egy csecsemő, meg lehet figyelni, hogy mikor nyügösködik. Ha unatkozik? Ha túl sokat evett? Ezzel együtt van, amikor nem értjük meg a sirás okát. Ilyenkor valóban a legtöbb, amit egy szülő tehet, hogy a csecsemővel van. Azt üzenve ezzel, hogy most nem tudom, mi a baj, de itt vagyok veled. Néha felnőttként is erre vágyunk: amikor valami nem jó, de nem igazán tudjuk, hogy mi nehéz. Ilyenkor jólesik valakinek a jelenléte, aki kibírja a fájdalmunkat, és ott van velünk. Az, hogy mit szól ehhez a környezet, sokszor igen nehéz jól kezelni. Egy élet érkezése nem csupán a család ügye, hanem a közösségé is, ez egy ősi kód az emberiségben.
Ebben a korban max. 10 percet lesz el magában, utána elkezd unatkozni, ekkor menj oda, játsz vele 10 percet, aztán adjál neki egészen új játékokat, amikkel megint ellesz egy 10 percet. Ha megint elunta magát vidd át másik szobába, játszatok ott közösen, utána megint 10 percig magában. Ha már nem akar egyedül lenni, vidd oda ahol épp vagy, a konyhába vidd ki magaddal hordozóban, miközben a dolgodat végzed, beszélj hozzá, adj a kezébe érdekes konyhai eszközöket, vond be a teregetésbe (ezt nagyon szeretik nézni a babák:)) Ebben a korban kb. 2 óra ébrenlét után fárad el úgy igazán a baba. Csak akkor tedd le aludni, amikor nagyon álmos. Ne altasd el az álmosság első jeleire, mert akkor rövid idő után fel fog ébredni. Ebben a korban napi háromszor 30-90 perc közti alvás az átlag. Ennél többet napközben ne várj tőle. A 30 perc sem gond, ha kipihenten, jókedvűen kel fel a baba és a 2 óra sem, ha ez nem megy az éjjeli alvás kárára, aminek a mértéke ebben a korban 10-12 óra lehet. Te döntöd el, hogy cicin altatod vagy nem, a cicin altatásnak is megvannak a maga előnyei, pláne, amikor már örökmozgó a baba és nem akar elaludni.
Figyelt kérdés Nem újkeletű a dolog, szinte néhány hetes kora óta ilyen (egy két jobb napja van talán). Két hónapos sem volt, mikor kivizsgálták a kórházban, de csak annyit állapítottak meg, hogy meglehetősen hasfájós. Most már nem mindig produkálja a tipikus hasfájós tüneteket, de iszonyú nehéz vele így is. Mivel nagy súllyal született, már hét és fél kg körül van. Kizárólag anyatejes, de fontolgatom a hozzátáplálást, mert gondoltam arra is, hogy talán éhes?! Van még valaki, aki ennyit kínlódik a hasonló korú babájával? Hogy bírjátok? Én már nagyon el vagyok keseredve! :( 1/17 anonim válasza: 100% Hasfájást próbáltátok kikezelni? Tea, masszírozás, esetleg diéta, mert lehet valami amit te megeszel az okozza ezt nála. 2014. nov. 30. 20:27 Hasznos számodra ez a válasz? 2/17 A kérdező kommentje: Nagyon igyekszem odafigyelni az étrendemre. A pici teàt nem kap, tornàsztatni szoktam, ha làtom, hogy a hasa bàntja, szélcsövezem, mert a cseppek hatàstalanok. 3/17 anonim válasza: Az én kisfiam is nyűgös volt ilyen idősen, megértem az érzéseid.
A tapasztalatotokra lenne szükségem. Légyszi segítsetek, ha tudtok. Julcsi babám 4 hónapos, és születése óta vannak problémák vele. Orvosilag minden rendben, de nagyon sírós, és talán hisztis, ha lehet ilyet mondani egy picikére. Szinte egy percig sem maradt el egyedül, állandóan ölben akart lenni. Ez úgy 2 hónapos koráig tartott, az orvos szerint a hasfájás volt a bűnös. Ennek már vége, azóta rövidebb időre már le lehet tenni, de folyamatos figyelmet igényel. Elkezdett játszani, ügyes, érdeklődő gyerek, de ha nem teljesül azonnal a kívánsága (és itt tényleg azonnalról van szó), beindul nála egy olyan sírás, amit sokszor nem lehet csillapítani. Pl. azt az időt sem tudja kivárni, míg a tápszere elkészül. És itt nem sírdogálásról van szó, hanem olyan sírásról, amikor a lélegzete elakad, az egész baba egy síró száj, a szívem szakad meg. Ha idáig eljut, és sokszor ennek nincs bevezető jele, tehát megakadályozni sem tudom, van, hogy másfél- két óra mire megnyugszik. És akkor arra a napra már vége a jókedvnek, és sajnos ez majdnem minden nap bekövetkezik.
De ő néha még akkor is sír, ha kézben van, ringatom, és fel-alá járkálok vele. Hordozókendőben jobban elvannak? Nem tudom.. A te babád mennyi idős? Hogy tudod ellátni mellette a mindennapos teendőidet? 10/17 anonim válasza: 100% Nekem volt nem nyugodott meg de hordozokendoben igen. Mas erzes nekik mert koruloleli az anyag. Olyan mintha az anyamehben lenne. Enyem mar 15 hos nehezebb vele mint az atlagos babakkal. En sokat hordoztam sokat aludt benne. Mellette minden teendomet el tudtam megszokta es igenyelt de ma mar nem alszik kendoben hanem az agyaban. Kinonek mindent. 23:02 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések:
Többemberes baba – már maga a kifejezés is ijesztő. Miért lehet, hogy egy ilyen pici csöppség állandóan elégedetlen, pedig mindent megtettünk érte? Hogyan segíthetünk neki? Ezekre a kérdésekre szeretnék most választ adni. Miért lesz többemberes a baba? Többemberesnek akkor nevezünk egy babát, ha a kicsi állandóan sír, nyugtalan, csak kézben tud megnyugodni, ezért állandóan foglalkoznia kell vele valakinek ahhoz, hogy elégedett legyen és csendben maradjon. A többemberesség abban jelentkezhet, hogy – a baba állandóan testközelben szeretne lenni, – csak a szülei mellett (vagy csak rajtuk) tud aludni, – folyton szórakoztatni kell, vele kell lenni, különben nyugtalan lesz. Több ok lehet, amiért ő ilyen (vagy ilyenné válik): 1. Hiperérzékeny: ezt a fogalmat dr. Elaine Aron vezette be, kutatásai szerint az emberek körülbelül 20%-a veleszületetten hiperérzékeny, azaz érzékenyebben reagál a zajokra, fényekre, a saját belső történéseire (emésztés pl. ), és mások lelkiállapotára, hangulatára is.
Aztán csörgőt is adok neki mondókát, mesét olvasok neki, dúdolok, éneklek, volt, hogy beraktam mesét is neki, de semmi nem köti le. Ringatni is szoktam egy ideig, akkor is sír. Sokszor rendet sem tudok tartani, aludni se. Párom alig segít. Torka szakadtából sír, visít a gyermek amúgy. Arra is gondoltam, hogy lehet hiperaktív, vagy nem tudom. Kedves Emma, ezeket elmondta már a védőnőnek vagy a házi gyermekorvosnak? Mert első körben az orvosi okokat kellene kizárni. Például még amikor picike volt, egy ismerősöm lányáról 2-3 hónaposan derült ki, hogy nem bírja a tejet, de még az anyatejet se, ezért volt nyűgös, és mikor tejmentes tápszert kapott, elmúlt. Ha valami idegrendszeri eltérés van, azt pedig a gyermekneurológus tudná eldönteni. A házi gyermekorvos tud adni beutalót, ha ilyen gyanú van. Hiába mondtam eddig bármit is a gyerekorvosnak, hiszen amikor szóltam, hogy sír, visít, megkaptam, hogy csak a hasa fáj. Gyógyászati tápszert kap azóta, azzal nincs baja. Viszont a gyerekorvos a fogzást se ismerte fel, egyszer megijedtem és éjjel levittük az ügyeletre, mert egész nap nyűgös volt, és úgy sírt, hogy én sem tudtam megnyugtatni, megmondta az ottani orvos, hogy nincs baj a gyermekkel, csak fogzik.
Aranyos, mosolygós kislány felkelés után, és úgy játszik, (persze velem), hogy öröm nézni. Viszont nem akarja abbahagyni a játékot. Ha megpróbálok én véget vetni a játéknak, mert látom, hogy fárad, akkor időnként szerencsém van, mert el tudom ringatni. Ó ugyanis csak ringatással alszik el, de ez legyen a legnagyobb problémánk. Ha viszont nincs szerencsém, akkor behisztizi magát, mert még játszani akar. És ő állandóan játszani akar. Ha hagyom, akkor a legrosszabb, mert elfárad, jön a sírás, és nem használ semmi, volt már nem egyszer hogy az egész délután így telt el. Valahol azt olvastam, hogy a babák néha túlpörögnek, és akkor a fáradtságtól sírnak, szerintem Julcsinál ez van gyakran. Ilyenkor csak próbálkozom mindennel, hurcolom, de semmi eredmény. Aztán van a minden előjel nélküli sírás. Lassan nem merek boltba se menni vele, meg messzebbre se sétálni, mert jön a sírás, az egész utca zeng, az emberek meg bámulnak rám, én meg kapkodom a teát, a cumit, babát ki a babakocsiból, vissza a kocsiba, szóval katasztrófa.
Fontos, hogy hagyjuk őket fokozatosan, a maguk tempójában elszakadni, önállóbbá válni, semmit se siettessünk vagy erőltessünk, ugyanakkor tanítgassuk őket mindarra, ami önállóbbá teszi őket: a játék, a felfedezés öröme, az önálló evés és ivás stb. Vannak olyan gyerekek is, akik még később is bújósabbak, anyásabbak lehetnek, és még a dackorszakban is igényelhetik anya jelenlétét, és alvásnál az összebújást, azonban idővel ők is kinövik a "többemberességet", különösen, ha nem kezdjük el "problémás" gyerekként kezelni őket és megtanuljuk felismerni, mikor miért sír a kicsi, mikor mi a valós igénye, hogyan tudunk neki abban segíteni és fokozatosan kialakítjuk a szokásokat és a határokat az életében, mert fokozatosan meg kell tanulnia, nem kell engedékenyebbnek lenni az élet minden területén csak azért, mert ő "nehéz eset" (pl. az asztal körül kergetni, hogy egyen, vagy folyton körbeugrálni, amikor járni tanul, nehogy baja essen) Túlélési praktikák 1. Szoptatás: a többemberes babák általában megnyugszanak, ha szophatnak és ez segít nekik pihenni, aludni is.
Sitemap | Toyota rav4 gyári alufelni 18, 2024